Az 1875-ben újra települt Kondoroson már a XIX. század végén igény mutatkozott, több, a lakosság érdekeit szolgáló intézmény mellett egy úgynevezett „népkönyvtár” felállítására. 1898-ban, a 48-as forradalom és szabadságharc évfordulóját megünneplő közgyűlésen a képviselők a következő határozatot hozták:
„… egy népkönyvtár felállítását s annak költségei az 1898. év költségvetéséből 25 forintot utalványoz ki.”
A hangzatos terveket azonban nem követte tett, a korabeli testületi jegyzőkönyveket kutatva a népkönyvtár ügye többször is előkerül a következő 20 évben, de a történelem vihara, jelesül az I. világháború és az azt követő pusztulás a népkönyvtári kezdeményezés sorsát is megpecsételte.
A kondorosi könyvtáralapítás ügye 1924-ben kerül újra terítékre, ekkor a népkönyvtár javára 100 aranykoronát rendelt el a képviselőtestület.
„A könyvtár ügye egyre sürgetőbbé és fontosabbá vált, mint ahogy fontosabbá vált az is, hogy az olvasni vágyó polgárság az olvasmányokhoz helyben és díjmentesen juthasson. ”
A kezdeményezést azonban nem követte megvalósítás.
A fentebb tárgyalt időszakban a könyves kultúra képviselői, hordozói a helyi egyesületek, olvasókörök voltak, amelyek közül nem egy rendelkezett kisebb- nagyobb könyvtárral, tagok által elfogadott alapszabállyal, kölcsönzési politikával és könyvtárossal is. A teljesség igénye nélkül ilyen szervezet volt Kondoroson a Polgári Olvasókör, Apponyi Polgári Olvasókör, Kondorosi Casinó Egyesület.
Az első, klasszikus értelemben vett nyilvános könyvtár 1950. január elsején alakult meg Kondoroson.
A Községi Népkönyvtár egy 6X6-os külön helyiségben kezdte meg működését. Felügyeleti szerve a gyomai járási könyvtár, valamint a békéscsabai körzeti könyvtár voltak; e két intézmény biztosította állományát is, mint letéti anyagot. Ebben az időszakban az itt tevékenykedő könyvtárosok szakképzettség nélkül, tiszteletdíjért látták el feladatukat.
Fontos dátum az intézmény történetében 1960. január elseje, hiszen az 50-es évek végi, könyvtárügyi változások következményeként innentől a községi tanácshoz, és nem a járási könyvtárhoz tartozott az intézmény.
Az eddig letétben lévő dokumentumokat átleltározták a könyvtár saját állományába, amely így 1400 kötetet tett ki.
A 60-as évektől a kondorosi könyvtárügyet a folyamatos fejlődés jellemezte; a felkészült és elkötelezett könyvtárosok szakmai munkálkodása, a fiókkönyvtárak üzemeltetése (1985-ig működtek, utána megszűntek), az olvasók számának emelkedése és a nyitvatartási idő meghosszabbodása mind-mind ezt a tényt támasztja alá. Az állomány 1965-ben 9.500, 1970-ben 14.000, 1975-ben 18.200, 1980-ban közel 24.000 kötetet tett ki.
1981-ben Kondoros Nagyközség Tanácsa a Művelődési Házat és a Közművelődési Könyvtárat 1981. április 1-i hatállyal összevonta, a 10 dolgozóval elinduló új intézmény neve pedig Egyesített Közművelődési Intézmény lett, majd a rendszerváltás „viszontagságait”, és a létszámleépítést túlélve 1994. január 1-től már, mint Egyesített Közművelődési Intézmények Könyvtára, Közösségi Háza működött.
A kondorosi könyvtár 1999. január 1-jén felvette Dérczy Ferenc nevét.
A helytörténeti munka kiemelt jelentőségű könyvtári munkában, az intézményben több évtizedes hagyománya van.
Az intézmény névválasztása is ennek a jelentőségét hangsúlyozza. Az intézményvezető és a könyvtárban dolgozók törekvését fejezi ki, hogy a település fejlődéséért sokat tevő személyiségek, a településen élők emlékezetében kellő tisztelettel maradjanak meg.
Névadónk, Dérczy Ferenc, közösségünk egyik alapítója, megválasztott első bírója, aki negyedszázadon át lelkiismeretesen, közmegelégedésre látta el a feladatát. A helyi közélet megbecsült szereplője volt